Az a bizonyos fájdalom.......

Állhat mögötted egy szerető család, lehetnek barátaid, kollégáid, akik tőrödnek veled és meghallgatnak, tanácsot adnak. De sajnos azt a bizonyos fájdalmat SENKI nem tudja enyhíteni, nincs rá orvosság.

Ilyenkor derül ki, hogy mennyire erős, vagy gyenge az ember. Fel tud állni, vagy egy darabig hagyja, hogy csak teljenek a napok, miközben az égadta világon semmi nem érdekli.

A lélek és a szív a legsebezhetőbb részeink. Ha ezt a másik felismeri és ennek ellenére tőrt szúr bele, akkor felmerül a kérdés, hogy neki van-e lelke és szíve. Vagy egyszerűen csak gyáva és a legkönnyebb utat választja, hogy ne kelljen döntést hoznia és inkább megbánt, csak hogy te lépj.

És arra a lépésre fel kell készülni, meg kell erősödni. Egyedül. Ebben senki nem tud neked segíteni. Aztán vagy kijössz abból a végtelenül mély gödörből és akkor már el tudod fogadni a segítséget és szükséged is lesz rá, vagy feladod, mert úgy érzed, hogy elemészt a fájdalom, belehalsz a hiányába és akkor választod a "könnyebbik" utat...

 ( Ulrich Emese )