

Nem kérted, nem akartad, de titkon vágytál rá.
Aztán egyszer csak ott volt, ott állt előtted a maga teljes valójában.
Nem ilyennek képzelted, eleinte fel sem ismerted. Jól érezted magad a társaságában, megtaláltad benne önmagad. Elfogadott olyannak, amilyen vagy, nem próbált irányítani, megváltoztatni.
Te változtál. Magadtól, általa, vele. És elvesztél benne, kinyíltál előtte, lemeztelenítetted a lelked, átnyújtottad neki a szíved.
És akkor ráismertél, rájöttél, hogy ki is ő valójában.
A Szerelem.
( Ulrich Emese )
