
Egyedül vagy, mindig is egyedül voltál és egyedül is leszel. Tudod miért? Hogy szokjad. Hogy megszokd. Az érzést. Hogy szaros kis életed végén egyedül halsz meg. Egyedül vagy az örömöddel, bánatoddal, mert más úgysem érti meg. Egyedül vagy a félelmeiddel. És most is egyedül iszol magadban. Elmehetnél szórakozni, ideig-óráig lennének körülötted, de akkor is egyedül lennél a magad kis világában és a gondolataiddal. Vannak a barátok, a haverok, életed szerelme. Hol is? A barátok a barátaikkal, a haverok a haverjaikkal, életed értelme pedig a kötelezettségeivel. Maradsz egyedül magadnak, mint legjobb társaság. Te legalább megérted magad.
Rossz korba születtél? Lehet. Vagy kurvára benned van a hiba. Inkább. Valamit nagyon szarul csinálsz, vagy csak többre vágysz... De ezt most bebuktad. Találd meg önmagad, másra úgysem számíthatsz!
( Ulrich Emese )
