• Magányos öregek....

    Magányos öregek ...

     

    Az ősz - öreg anyóka 

    reszketve - botolva, 

    a konyhába tipeg. 

    Kis teának, hogy vizet tegyen ...

    de visszalép legyintve;

    minek már ez ... Istenem ...!

    És lassan visszatipeg,

    és szobája is hideg,

    és szívét a magány

    dermeszti meg.

    - A gyermekek felnőttek.

    Az Ember ... rég meghalt.

     Ó, én édes párom!

    Hát nem vittél magaddal ...

    És bújik az ágyba,

    kis melegre vágyva,

    várva a békés, 

    a megváltó Halálra.

    Hisz senki sem kopog hogy; 

    " Megjöttem! Csókolom! "

    - És senki sem köszön rá,

    ki " Jó napot " - kíván.

    Magánya maradt csak,

    s az emlékezés:

    Reszkető szívének, hidd el

    - ez oly kevés!

    Magam előtt látom

    a ráncos kis kezeket ...

    Ez szelt Néked nemrég

    még minden szeletet ...

    Nem hálát kérte ...

    - Csak kis szeretetet.

    -  Ne lökd a magányba

    - ki mindig szeretett!

     

    (Tandari Éva)

     

    Magányos öregek....


  • Comments

    No comments yet

    Suivre le flux RSS des commentaires


    Add comment

    Name / User name:

    E-mail (optional):

    Website (optional):

    Comment: