Nirvána.

Mindenki a boldogságot keresi, pedig az mindig körülöttünk van, csupán a nagy keresésben nem vesszük észre. Zavart okoz még az is, hogy mi az elképzelés a boldogságról.

Sokan úgy hiszik, hogy a boldogság egy nagy full állapot: nagyon nagy, nagyon szép, semmihez nem fogható. Ezekkel az elvárásokkal biztos a csalódás. Mert a körülmények soha nem lesznek olyan full-kategóriásak, mint amik az elképzelésünkben vannak.

Azt mondod, boldog leszek, ha álmaim pasijával élek. A teremtés szeret téged. Megkapod. És utána mit kezdesz vele? Ha nem vagy elégedett önmagaddal, azzal hárítasz, hogy ezért nem tudod megélni a teljességet vele. Lehet, hogy nem a számodra legideálisabb munkahelyen dolgozol, ezért a főnöködet fogod okolni azért, mert otthon lekiabálod a párod egy félredobott zokni miatt.

Soha nem fogod elérni a tökéletes állapotot. Két okból. Mert ilyen nem létezik, a világ állandó változásban van; másrészt a fejedben felépített elképzelések elérhetetlenek, nem létező fogalom, mert rosszul gondolkozol a boldogságról.

Mi a megoldás? A túlzások lerakása, és azzal, hogy a jelenben élsz, észreveszed életed adományait. Amikor az érzelmi megéléseink nagyon szélsőségesek, akkor a „túl boldog” állapotodban, és a „túl boldogtalan állapotodban” sem vagy igaz. Mindkettő túlzás, irracionális, és kiegyenlítődésre vágyik. Ha ér valami nagy öröm, borítékolhatod, hogy a túl rossz is jönni fog. Az elvárásaid, és az energiakiegyenlítődés miatt.

A nirvána egy olyan állapot, ahol reálisan látod, és egyben élvezed a mindenkori állapotodat. Elfogadod a jót, de nem nagyítod jobban fel, mint ami. És elfogadod a rosszat is, és nem ostorozod magad miatta. Egyszer írtam az ürességről. A pozitív értelmű ürességről. Volt, aki nem értette meg. Az üresség a teljesség. Abban minden benne van. Mint ahogy a teljességben is az üresség. Ebben a dualitásrendű világban nem is lehet ez másképp.

Ha képes vagy elfogadni a jóval együtt a rosszat is, és azt, hogy semmi nem lehet tökéletes, akkor elérsz egy nyugalmi pontba, ahol megélheted ezt az ürességgel teli teljességet. Itt természetessé válik az öröm, és teljesen elfogadhatóvá a kevésbé kellemes. Egyik sem rángat magával. Egy boldog jelenlétben létezel. Ne hidd, hogy ez egy örömtelen állapot. Örülsz, de egész más minőségben. 

Hozzá vagy szokva ahhoz, hogy akkor vagy csak boldog, ha lobogsz, ezért ez a csendes boldog minőség szokatlan, sőt, még talán ijesztő is lehet. Kinek is? Az elmédnek, mert az elméd nem tud mit kezdeni a nyugalommal. Neki játszmákra, kihívásokra, sakkozásra van szüksége. Neki ez az állapot unalmas. Ezért ijesztget téged: „Mi ez? – kérdezi. Nem is élsz! Nem érzel semmit. Ez veszélyes!” Meg hasonlókat: „Úgysem tart sokáig. Utána biztosan nagy baj lesz. „ És addig duruzsol elmédben, hogy még azt is elhiteti veled, hogy nem vagy boldog, mert ha nem éled nagylángon ezt a boldogságot, akkor az, semmit nem ér. Belekerget, hogy felnagyítsd az örömöd.. .ahonnan törvényszerű lesz a nagy bukás is.

Légy tudatos. Éld a jelen nyugalmának, örömteli érzését. Az elfogadás hullámaira feküdve vedd észre jelen életed szépségeit, amit eddig háborgó elméd nem engedett meglátnod. Ne engedj a túlzások kísértésének. Örülj a nyugodt mindennapoknak. Az energiák kiegyenlítődésével a gondjaid is kisebbek lesznek. 

Akinek az elméje tiltakozik, az ezt még nem tapasztalta meg, illetve fél az önátadástól. Mindent irányítani szeretne, tartani feletted a kontrollt. Még azt is elhitetheti veled, hogy ez egy élőhalott állapot, és ezért inkább vállalod a túlzások világát.

Én, ahogy mindig, azt mondom, tapasztalj! Ettől a boldog nirvána állapottól csupán az elméd választ el.

Fénykép: Nirvána.